Cserepes virágok tápanyagpótlása
A cserepes növényeink tárolóedényeinek szűkös mérete miatt a víz és tápanyag ellátásuk teljes mértékben ránk van utalva. Ugyanis minél erőteljesebben fejlődnek növényeink, annál hamarabb kimerítik a cserepükben lévő föld tápanyagkészletét. Ilyenkor szokás beavatkozni, és nekünk gondoskodni a tápanyag utánpótlásról.
Növényünk fejlődő gyökérzetét, növekvő helyigénye miatt, egy nagyobb cserépbe való átültetéssel tudjuk csak biztosítani. Ha nincs mód az átültetésre, akkor a tartóedényben lévő ültető anyag egy részét cseréljük ki friss tápdús földkeverékkel, de ügyeljünk, hogy a gyökereket ne sértsük meg. Így a friss földből az öntözővíz a gyökerekhez mossa a tápanyagot, amit könnyen felvehetnek. Esetenként érdemes a növényt a cserépből kiemelni, és a sűrűn összetekeredett gyökérzetből egy éles késsel annyit levágni, amennyi még könnyen leválik, de ugyanakkor marad is bőven fiatal gyökérrész. Az így levágott alsó gyökérzet helyébe ugyancsak friss tápdús föld kerülhet.
Az átültetés is helyettesíthető földterítéssel vagy trágyaborítással, de ez elsősorban a termetes nagy edényes növényeknél lehetséges. Átültetésre csak azok a növények kerüljenek, amelyek erre tényleg rászorulnak. Például gyökérzetük felélte az ültetőanyag tápanyagkészletét. Erről úgy győződhetünk meg, hogy kiemeljük a tartóedényéből a gyökérlabdát; ha a gyökerek sűrű szövedéke között föld már nem is látszik, az átültetés időszerű. Azokat a növényeket is át kell ültetni, melyeknek gyökerei szétnyomták a tartóedényt vagy kinőttek azt. Ha egy-egy levél kifejlődésekor egy legalsó levél elpusztul, az valószínű tápanyaghiány következménye, tehát az átültetés itt is időszerű.
Ha viszont idő előtt kerül sor az átültetésre, abból csak ártalom származik. Tudomásul kell venni, hogy egy átültetés valóságos sokkhatás a szobai növényeink számára.
Cserepes hortenzia
A cserepes kerti hortenzia a tavasz virága, annak köszönhetően, hogy a kertészek már előre tudják hozni a virágzását. Cserépben eleinte még csak fehér színben virul; anyák napjára, vagyis május első vasárnapjára, viszont már inkább a különféle rózsaszínű és kárminpiros változatai tündökölnek.
Feltűnhet a mesterségesen előállított kék színben is. Ha a sötét rózsaszínű vagy piros fajták vasreszeléket vagy timsót tartalmazó földbe kerülnek, de legalábbis timsós, illetve alumínium-szulfátos öntözésben részesülnek, többé-kevésbé szép kék színűek lesznek.
Virágosan lakásba kerülve, csak alkalmi dísz lehet, mivel nem szobanövény. A számára kedvező, hűvös, levegős környezet a mai lakáskörülmények között aligha adódik. Legfeljebb 16-18 °C-os léghőmérséklet mellett, sok levegőt és fényt igényel, de közvetlen napsütés nélkül. Egész virágzása alatt megkívánja a gyakori bő öntözést, a száraz levegőtől pedig célszerű óvni. A lakásban önállóan - szoliterként - vagy növényegyüttesben egyaránt szép lehet. Magányosan díszcserépben, még inkább kosárba téve mutathat jól.
Elvirágzás után, a májusi fagyosszentek elmúltával kikerülhet a szabadba; lehetőleg félárnyékos helyre, vízáteresztő, mészszegény, kissé savanyú, tápdús talajba. Ez esetben méteresre megnövő díszcserje lesz belőle, és évekre megmarad, legfeljebb télre kíván védő tőtakarást a hullott levelek ráterítésével.
Átültetésére az elvirágzása után akkor kerülhet sor, amikor gyökérzete a talajt már teljesen beszőtte. Erre legkésőbb augusztus közepéig kerüljön sor, mert őszig még újra be kell gyökeresednie. Enyhén savanyú, laza szerkezetű, tápdús föld - mint a Florasca A és a rododendron föld - a legmegfelelőbb számára.
Öntözése az egész nyári idényben bőséges legyen. Ehhez azonban csak a mészmentes, lágy vagy literenként egytized deciliter étel-ecet hozzáadásával előzetesen megsavanyítva lágyított víz felel meg. A tápanyagpótlására literenként 2 gramm nitrogén-foszfor-kálium tartalmú tápsót tartalmazó tápoldat, 1-2 hetente egyszer alkalmazva elegendő. Ez utoljára legfeljebb október közepén szükséges.
Nyár végén, pontosabban szeptember közepétől olyan világos helyre kerüljön, ahol a szükség szerinti szellőztetéssel vagy fűtéssel biztosított a 15 °C-os éjjeli hőmérséklet, egészen a lombvesztésig. Az öntözés már csak olyan mértékű legyen, hogy megelőzze a lankadást. A nyári kéthetenkénti tápanyagpótlás helyett pedig most már elegendő a legfeljebb kéthetenkénti. A levegő viszont továbbra is jól járja át a lombozatot, a levelek lehullásáig.
A levéltelenítés legkorábban november elsején időszerű. Ennek legegyszerűbb és legkevésbé ártalmas módja a besötétítés. Fekete ruhaanyag vagy fólia takarása alatt levelei legfeljebb egy hét alatt lehullanak anélkül, hogy kézzel kellene leszedegetni őket.
Télen bent, levelek nélküli állapotban nyugalmi időszak szükséges számára, legalább hat héten át. Minden további nyugalom a későbbi kihajtást és virágzást segítheti elő. Ehhez pedig csak 1-2 °C-os hőmérséklet, akár teljes sötétség, majdhogynem teljes szárazság kedvező számára.
Károsítói leggyakrabban a levéltetvek és a takácsatkák; kiváltképpen túl meleg és száraz levegőjű helyen. Bármelyikük feltűnésekor hatékony növényvédő szerrel is védekezni kell ellenük. A szürkepenész, illetve a botritisz - a gombabetegségek közül - túlzottan nyirkos és levegőtlen körülmények között ugyancsak felléphet.
Az élettani ártalmak egyike a levelek lankadása, hervadása, amit a túlságosan erős, közvetlen napfényen kívül leggyakrabban a vízhiány válthat ki. A napfénytől védettebb helyre történő áthelyezés, illetve a lágy, langyos vízbe merítéssel elérhető átnedvesítés a megfelelő eljárás ebben az esetben. A levelek sárgulása, a növekedés lassulásával, gyengülésével együtt járva, a túl klóros, meszes illetve kemény öntözővíz, vagy pedig az ilyen föld miatt fordul elő a leggyakrabban. Ha ezt nem sikerül elkerülni, akkor vasgálicból, még inkább erre a célra gyártott ún. zöldítő készítményből készített, fél-egy ezrelékes töménységű oldattal végzett alapos beöntözés és lombpermetezés képes megszüntetni a bajt.
Cserepes rózsák
A cserepes rózsák különféle rózsafajok keresztezéséből származó újabb fajtacsoport tagjai. Az apró Rose Chinensis örökletes tulajdonságai valamennyiükben fellelhetők. Ezek elsősorban cserepes virágok, szobanövények, de többségük erkélyládába, kőedényekbe és kertbe is kiültethető.
A Rosamini fajtacsoport számos fajtája mindössze 15-20 cm magas és ugyanilyen átmérőjű. Közülük kiemelkedően jó felépítésű és egyenletesen fejlődő a halványrózsaszín virágú (Sweet Rosamini). A Meillandina sorozat fajtái lassúbb fejlődésűek és termetesebbek, 25-30 cm magasak, viszont télállóbbak és virágládákba is kiválóak. A Minijet sorozat szintén elsősorban cserepes növénynek alkalmas. A közismerten alacsony növekedésű kerti rózsák, mint a Baby Maskarade és társai ugyancsak nevelhetők cserepes növényként is.
A kertészek a cserepes rózsákat az első bimbójuk megjelenése idején megvágott, egyleveles, egyrügyes dugványaikkal szaporítják a legnagyobb számban. Két héten át melegben, 22 fokon és csaknem telített páratartalomban gyökereztetik, négyesével, 9 cm átmérőjű cserepekbe dugványozva. A számukra megfelelő talaj az egyharmadrész rostos tőzeg, dupla mennyiségű fekete tőzeg és tízszázaléknyi őrölt agyag keveréke. Ennek tápanyagtartalma literenként egy-két gramm Osmocote vagy hasonló egyéb tartós műtrágya bekeverésével javítható, a gyengén savanyú kémhatása pedig 2,5 g szénsavas mész - Futor - adagolásával állítható be.
A hajtásokon a meggyökeresedésük utáni ötödik héten már megjelenhetnek a bimbók. Ekkor a negyedik íz felett, lehetőleg egyenlő magasságban vissza is kell vágni mindegyiküket. A hatodik héttől tápoldatozással is serkenthető a fejlődésük. Ilyen módon a 13. hétre már készen is lehet a cserepes rózsa. A gyökereztetési időszakot kivéve, teljes fényt igényelnek. Télen, a természetes fény nem is teljesen kielégítő számukra.
Fontos, hogy lehetőleg mindig világos és hűvös helyen legyen a cserepes rózsa. Világos ablak, illetve ablakköz a legjobb helye. Bőséges öntözést kíván, öntözés után azonban ne álljon alatta víz. Az elvirágzás után vissza kell vágni az elágazásai fölött, minden hajtáson három levelet hagyva. Visszavágása után kéthetenként kétezrelékes töménységű tápsós oldattal öntözzük.
Valamennyi cserepes rózsa kikerülhet a szabadba, és kertbe is kiültethető, lehetőleg védett, napos helyre. Szeptembertől viszont már nincs elegendő ideje felkészülni a fagyokra, és ha ilyen későre marad a kiültetése, könnyen kifagyhat. Középkötött talajon érzi igazán jól magát. A szabad földben is célszerű az elvirágzást követően mindig újra visszavágni, ami jól bokrosít, és a következő virágfejlesztést serkenti.
A cikkek az ezermester.hu oldalon találhatók
