A hideg és főleg a fényhiány próbára teszi a szobai növényeket is. Ahhoz, hogy kellemesebbé tegyük számukra a téli időszakot, és megóvjuk kedvenc növényeinket a pusztulástól, néhány dologra most jobban oda kell figyelnünk, mint a többi évszakban.
Télen a nem túl fényigényes, szobai tartásra alkalmas növények is kevesebb fényhez jutnak, ami nem elegendő az új hajtások képződéséhez, a levélfejlesztéshez és a virágzáshoz sem. Az ennek ellenére növekedő növények vézna, sápadt és betegségre érzékeny hajtásokat, leveleket és virágokat hajtanak, melyek rendszerint a növény eredeti formáját elcsúfítják.
Ennek elkerülésére télen a növények növekedését akadályozni kell. Ezt a hőellátás szabályozásával és ritkább öntözéssel érhetjük el. Szobanövényeink alacsonyabb hőmérsékleten tartásával – ez legkevesebb 16 fokot jelent – gátolhatjuk növekedésüket. Keressünk nekik, ha tehetjük, ahol alacsonyabb a hőmérséklet (ez nem fűtetlen helyiséget jelent, mert a növény megfázhat).
Hogyan öntözzünk?
Az öntözéssel is igazodni kell a téli viszonyokhoz. Télen általában ritkábban kell öntöznünk, ám a fűtött, száraz levegőjű szobában heti egy alkalommal mindenképpen adjunk vizet a növényeknek. Télen a túlöntözéssel is elpusztíthatjuk a szobanövényeket, ezért rendszeresen ellenőrizzük a cserépföld nedvességi állapotát, és attól függően döntsük el, hogy kell-e vizet adnunk, vagy sem.
A növények növekedésének szüneteltetése, illetve lelassulása a vízigényüket is csökkenti. Annál kisebb a növények vízigénye, minél rosszabb a fényellátottságuk és minél alacsonyabb a hőmérséklet, mert a kevésbé fűtött helyiségekben a növények kevesebbet párologtatnak. A vaskos, húsos szárú és levelű fácánlevélfélék, illetve a szanzevériák és más pozsgás növények bármelyikét télen elegendő csak annyi vízzel ellátni, hogy a földjük ki ne száradjon.
A kaktuszok öntözés nélkül is átteleltethetők. A többi szobanövény földjének alsó rétege még kis időre sem száradhat ki teljesen, mert ez a legtevékenyebb gyökerek pusztulását idézheti elő. A túlöntözéstől ugyancsak óvakodnunk kell.
Mivel az éjszakai kisebb-nagyobb lehűlések ebben az időszakban elkerülhetetlenek, a szükséges öntözésre lehetőleg délelőtt kerüljön sor. A növények föld feletti részére minél kevesebb vizet juttassunk, hogy estére minél teljesebben elpárologjon, mert ez foltosodást idézhet elő. A frissen öntözött növények érzékenyebbek a lehűlésre, illetve az ebből eredő gyökérkárosodásra.
Az
öntözővíz
hőmérséklete legyen közel azonos annak helyiségnek a hőmérsékletével, ahol a növény található. A csapból kifolyó vizet legalább néhány óráig hagyjuk állni, hogy felvegye a kellő hőmérsékletet, így a klórtól is mentesül, ami ugyancsak károsítja a növényeket. Az öntözéshez használt vízet lágyíthatjuk pár csepp citromlével is. Permetezéshez jobb, ha előzőleg felforralt majd lehűtött vizet használunk.
A
szellőztetések
alkalmával növényeinket ne érje a beáramló külső hideg levegő, a huzatot is kerülni kell. Mindig a legtávolabbi ablakot nyissuk ki. A szellőztetéssel érdemes megvárni a déli órákat, mert eddigre némileg enyhül az idő. A szellőztetés mindig előzze meg az öntözést. Hátrányos az is, hogy kívülről hideg, belülről pedig meleg levegő áramlik az ablakközbe elhelyezett növényekre, és a gyökerek különösen érzékenyek a hőingadozásra. Csak a virágjukkal díszítő és éppen viruló, valamint a különösen fénykedvelő kaktuszok és más pozsgás növények tartásához ajánlható télidőben az ablakköz, ha a hőmérséklete nem csökken a fagypont alá. Mindegyik növény tartóedénye lehetőleg az ablakrések felett legyen.
Párásítás
A szobai dísznövények a száraz levegőtől is szenvednek. Télen használjunk párologtatót, vagy helyezzünk a fűtőtestre vízzel telt edényt. Az sem baj, ha a szobában szárítjuk a ruhákat, amelyek szintén párásítják a levegőt. Ezzel nemcsak szobanövényeinknek, hanem magunknak is jót teszünk. A virágcserepek alá helyezzünk a szokásosnál nagyobb alátétet, amelyet mindig töltsünk fel vízzel. Ebből a növény az igényeinek megfelelően veheti fel a nedvességet, és környezetében is páradúsabb lesz a levegő.
Folyami kaviccsal, vagy agyag-granulátummal töltsünk meg egy nagy tálat, és cserepestől helyezzük el benne a növényeket és időnként permetezzük őket.
A
tápanyag
adagolás tápoldatozással oldható meg leginkább, de csak az éppen ekkor növekedésben lévő növények esetében, vagy a tápanyaghiány orvoslására, melynek tünete lehet a levélszín halványulás. Ajánlatos télre csökkenteni a tápoldat töménységét és a pótlás gyakoriságát.
El kell kerülni a téli időszakban sem kizárható
kórokozó
vagy kártevő fertőzéseket is, ezért fontos folyamatosan figyelemmel kísérni növényeink egészségi állapotát. Gyakrabban fertőződhetnek a szükségesnél melegebb helyen és egyben fényszegény körülmények között telelő növények. Ha bármelyik kórokozó vagy kártevő már annyira elszaporodna, hogy védekezni kell ellene, ehhez lehetőleg por alakban alkalmazható védőszert használjunk, ugyanis a permetezéssel tartósan visszamaradó vízből túl sok kerülne a növényekre, ami szintén károsíthat.
