Virágvarázs a balkonládákban

 Az egynyári virágok jól elkülöníthető csoportot képeznek a dísznövényeken belül. Mivel május közepétől a talaj menti fagyok veszélye is elmúlik, eljön az idő az egynyáriak beszerzésének és kiültetésének.

Különböznek a többi dísznövénytől

Az egynyári virágok legfőbb eltérése kertünk más növényeitől, hogy ezek szépségére a kiültetéstől csupán az első fagyokig számíthatunk, azaz májustól október végéig, november elejéig díszlenek kertünkben, balkonládáinkban. Bár az egynyáriként árusított növények között számos olyan található, melyek eredeti élőhelyükön évelőként több évig is élnek, nálunk mégis ilyen rövid élet adatik nekik. Ennek oka, hogy fagyérzékenyek, és teleltetésük olyan nehézkes, hogy egyszerűen nem éri meg foglalkozni téli tartásukkal.

Az egynyáriak csoportjának másik markáns jellemzője, mellyel a többi kerti növénytől különböznek, hogy ezek a legszínesebbek. Virágaik színei élénkebbek, mint az évelők virágszínei, valamint egész nyáron folyamatosan virágoznak, szemben az évelők szakaszos virágzásával.
Régebben sokan évről évre magról vetették újra egynyári virágaikat. Mára a könnyen kelő fajok többségét is palántaként, vagy gyakrabban kész növényként vásároljuk meg. Ennek oka, hogy így már kiültetéskor virágzó, tehát teljes díszértékű növényekkel gazdagodik virágágyásunk, balkonládánk - erre nem kell még heteket várnunk, mint magról indítás esetén.
Másik oka a palántaként forgalmazott egynyáriak terjedésének a nemesítés. A nemesítéssel foglalkozó kertészeti cégek évről-évre újabb, és különlegesebb virágú- és színű fajtákkal rukkolnak elő. Mivel az ezekért kapott profitból folyamatosan részesedni akarnak, ezért a fajtavédelmet legtöbb esetben úgy oldják meg, hogy F1-es hibrideket állítanak elő. Ezeknek a szülői vonalát csak a nemesítő ismeri, így a csodálatos virágú fajták, ha érlelnek is magot, azokat elvetve az állomány visszaüt valamelyik nem túl dekoratív, a nemesítéskor felhasznált szülővonal valamelyik tagjára. Azaz ha egy szép egynyári növényről magot fogunk, az abból kikelő növények koránt sem lesznek olyan látványosak, mint az anyatő. Ez a fajtavédelem is indokolja, hogy ha igazán szép növényeket szeretnénk, azt minden tavasszal meg kell vásárolnunk, meg persze így az idei év legújabb nemesítésű fajtáiból is válogathatunk.

Balkonláda: kevés talajban méretes növények

Van még egy fontos különbség az egynyáriak és más dísznövények tartása között, ami akkor válik lényegessé, ha nem a kertünk talajába, hanem balkonládába, vagy függőkosárba ültetjük növényeinket. Mivel itt jóval kisebb a föld térfogata, amivel gazdálkodhatnak, ezért annak a szélsőséges környezeti hatásokat tompító, pufferhatása is jóval csekélyebb. A balkonládában sokkal hamarabb kezdenek vízhiány esetén lankadni a növények, mint szabadföldben, ezért a gondozás rendszerességére sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Célszerű, ha a talajuk sok tőzeget tartalmaz, mert az jól tárolja a nedvességet, ám ha egyszer kiszárad, akkor nagyon nehezen veszi fel újra a vizet.
Egynyári növényeink tartására a műanyag cserepek, kaspók a legjobbak, mert a cserép- vagy faládákból könnyebben párolog ki a víz.
A balkonládába egy fajhoz tartozó vagy különböző növényeket is összeültethetünk. Utóbbi esetében érdemes úgy elrendeznünk a palántákat, hogy az egyenes növekedésűek középen, míg a csüngők a láda pereméhez közel kapjanak helyet. Ez azért előnyös, mert így a láda fölött az egyenes növésűek díszítenek, míg a ládát a csüngők beborítják, néhány hét alatt eltakarják.
A földjükbe keverhetünk hosszú hatású műtrágyát is, de a rendszeres tápoldatos öntözés is jó megoldás. Nyár végére a balkonláda korlátozott méretei és az ebből adódó kis földmennyiség miatt a természetestől jelentősen el fog térni növényeink gyökér-lomb aránya. A föld feletti rész nagyra nő, míg a gyökér ugyanezt nem teheti meg korlátozott helye miatt. Esetenként a cserépben már alig van föld, egy összegyűrt gyökértömeget találunk a helyén.
Ekkor az átültetés is megoldás lehet, bár ez nem jellemző, hiszen mire ezt az állapotot elérik növényeink, nemsokára beköszöntenek a fagyok, és elpusztulnak. Átöltetés helyett ilyenkor alkalmazzuk a gyakoribb tápoldatos öntözést, akkor is, ha tavasszal hosszú hatású műtrágyát kevertünk a talajhoz, hiszen annak tartalékai nyár végére már úgyis elfogynak.
Az egynyári növények között is akadnak olyan nagy növésűek, amelyek nem alkalmasak arra, hogy balkonládában tartsuk őket. Ilyen például a ricinus, a nagy bársonyvirág. Vásárláskor mindig érdeklődjünk az adott fajta várható méreteiről, mert az egy fajon belüli eltérő fajták között is jelentős különbségek lehetnek.

Mire figyeljünk vásárláskor

Bár az egynyári virágokat csak néhány hónapra vásároljuk, ekkor mégis megéri pár dologra odafigyelni. Hiszen nem mindegy, hogy a balkonládánkból egy csodálatos virágzuhatag omlik majd lefelé, vagy még ősszel is néhány árva kóró kandikál ki belőlük, amelyek még a ládát sem takarják el.
Lényeges tehát az ár-érték arány. Muskátlit lehet 60 forintért és 800-ért is kapni. Előbbi egy kisméretű dugvány, ami 10-12 nap alatt meggyökerezett, és már árusítják is. Ebből is lehet szép növényt nevelni, de nagyot nem. A kertészetekben a meggyökeresedett dugványokról a bimbókat folyamatosan leszedik, hogy a növény jobban növekedjen, a levelek, hajtások fejlesztésére koncentráljon, ne a virágzásra fordítsa az energiát. Az olcsó virágos dugványok esetén ezért sem számíthatunk látványos méretre és virágtömegre a továbbiakban sem, hacsak nem szedjük le mi is eleinte hetekig és folyamatosan a bimbókat.
A nagyméretű, jóval drágább növények már december óta, azaz öt hónapja nevelésben vannak: fűtöttek rájuk, metszették őket, hogy a májusi egynyári szezonra már teljes értékű kész növényekké váljanak. A sokkal jobb minőségért ezért kell sokkal magasabb árat fizetni.
Sok esetben a csüngő változatokat már függő-kaspóban árusítják, ami szintén emel az áron, ezért érdemes nagyjából kiszámolni, hogy az így készen vett növényt éri meg jobban megvásárolni, amit csak fel kell akasztani a helyére, vagy ha tavalyról vannak függőkosaraink, akkor az idén ennek ára megspórolható.
Vásárláskor figyeljünk arra, hogy a cserépbe jól begyökeresedett növények legyenek, azaz a cserép alján is látható legyen pár szál gyökér, és ha a földlabdát kivesszük a cserépből, az ne essen szét, tartsák jól össze a gyökerek.
A nem megfelelően begyökeresedett példányokkal sincs nagy gond, csupán az a hátrányuk, hogy amíg a gyökértömegét növeli a növény, addig nem, vagy kevesebbet virágzik majd. Tehát a teljes virágpompára ezekben az esetekben valamivel később számíthatunk. Az azonban nem jó, ha a gyökerek már elöregedettek, sötétbarnák, mert az azt jelzi, hogy a növény már túl régóta van a cserépben. Az ilyen példányok elég hamar elkezdenek a tövüknél felkopaszodni: nem lévén elegendő tápanyaguk, az idősebb levelektől szabadulnak meg.
Egy fajon belül is lehet fajtafüggő, hogy mennyire öntisztuló a növény. Ezt persze a legritkább esetben tudjuk megállapítani vásárláskor, mert a kereskedők gondosan ügyelnek arra, hogy az elnyílott virágok ne csúfítsák a tövet. Öntisztuló növényeknél az elnyílt virágok maguktól lehullnak, míg az erre nem képesek esetén magunknak kell naponta eltávolítanunk ezeket - nem kis időráfordítással.

Nagy Z. Róbert

Petúniák fajtái

A petúnia – tudományos nevén Petunia x hybrida – Dél-Amerikából származik. Elnevezése a brazíliai hazájában, a dohány rokonának nevére, a petunra vezethető vissza. A petúniával beültetett ablak- és erkélyládák igen mutatósak, sőt még cserepes virágként is nagyon szépek.

Alakja mereven feltörő bokros, vagy elfekvő, illetve leomló. Magassága 20-30 cm, ennek viszont többszöröse (60-100 cm) szélességi kiterjedése. Hajtásai fölállók vagy elfekvők, csüngők, enyvesen mirigyes szőrzetűek. Levelei tojásdadok vagy hosszúkásak, ép szélűek és levélnyél nélküliek. Virágai levélhónaljiak, rövid kocsányon egyesével nyílnak. Gyakran még kellemes illatúak is.
Virágszíne tiszta fehér, kék, lila, piros, vagy rózsaszín. Ritka a tarka, illetve a csíkosan többszínű fajtája. Virágmérete is nagyon változatos. Korábban inkább nagy, mondhatni óriási volt, mostanában viszont mini méretűek. Termése felnyíló kis tok, benne apró magvakkal.
A petúniának többféle fajtája létezik:
A csüngő petúnia (P. surfinia) sűrű elágazásokkal dús tömött bokrot képez, nagy méretet elérve leomló hajtású. Levelei palántakorban kerekednek ki, majd megnyúlnak, és vékonyak lesznek.
A dúsvirágú petúnia (P. calibrachoa) némileg csüngő, szétterülő és sűrűn elágazó hajtású. Erős növésű enyhén szőrözött. Virágai többnyire kis méretűek 2-3 cm átmérőjűek. Függőcserépben nagyra nő.
A futó petúnia (P. kahuna) magról szaporítható, viszonylag gyorsan fejlődik és nagy méretű lesz, úgynevezett félcsüngő hajtású. Virágai középméretűek, 4-5 cm-esek, mély torkúak.
A nagy teltvirágú (P. grandiflora plena) szegfű petúnia néven is ismert. Rojtos szirmú, egyszínű és illatos. Folyamatosan fejleszti sokszorosan telt virágait.
A sokvirágú petúnia (P. multiflora) többnyire kiegyenlítetten növekszik és dúsan elágazó lesz. Közepes termetű, ritkábban kicsi, 3-4 cm átmérőjű. Jól tűri az erős napsütést, és az esős idő ártalmait is hamar kiheveri. Fényigénye olyan mértékű, hogy kizárólag napos helyen virul. Hőigénye miatt egyáltalán nem érheti fagy. Talajigénye a jó vízgazdálkodású, tápdús, tőzeges földdel elégíthető ki. Vízigénye rettentő nagy, bár átmenetileg a kiszáradást is elviseli, és mikor újra vizet kap, képes teljesen felfrissülni. Ezért öntözése mindig bőséges legyen. Metszése ne csak az elnyílt virágok lecsipkedéséből álljon, hanem amikor már a hosszabb hajtásai fejlődnek, ezek egy részét felére vágjuk vissza. Szaporítása a levágott hajtásainak dugványozásával, illetve gyökereztetésével történik.

A futómuskátli

A futómuskátlik – tudományos nevükön Pelargonium peltatum – igen divatos és közkedvelt dísznövények. Az erkélyek ládáiba ültetett valóságos zuhatagszerű virágözön csodálatos látványt nyújt. Formája kifejezetten nyúlánk, így akár lehet a földön elfekvő vagy fákra felfutó is. Mérete 25-30 cm-től másfél méterig terjedhet. Hajtásai és szárai kúszók, ritka kivételtől eltekintve gyengék; emiatt is elfekvő vagy csüngő a növény. Aránylag vékonyak is, rendszerint sérülékenyek, és könynyen törnek.

Virágzásuk folyamatos, különösen, ha meleg, napos helyen vannak, ahol legalább 12 órán át, süti őket a nap. Máskülönben a virágzás csökken, vagy akár teljesen elmarad. Fényszegény helyen rendszerint csúnyán meg is nyúlhatnak. A fagyra érzékenyek, sőt fagypont alatt teljesen elpusztulhatnak. Talajigényük kielégíthető, közepesen kötött, agyagot tartalmazó humusszal és tápanyagban gazdag levegős földkeverékkel. A muskátli föld akkor kedvező igazán, ha legalább az egyharmad része agyag.
A napfény és a meleg mellett viszonylag kevés víz serkenti a virágképzésüket. Az sem baj, ha egy kicsit kiszárad, ugyanis szárukban és húsos levelükben sok vizet tudnak tartalékolni. Tartóedényként praktikus a műanyag vagy faanyagú virágláda, azonban jól érzik magukat cserépben, kőedényben, kaspóban és másféle függő tartóban is. Fontos, hogy a választott tartóedényen legyenek vízkivezető nyílások. Célszerű cserépdarabokat fektetni az edénybe, a cserépdarabokra pedig egy jó nedvszívó, laza szövésű textíliát, így a rongy megakadályozza a földbemosódást a cserepek közé és a vízelvezető nyílások eldugulását.
Ápolásuk a beültetésüket követő óvatos beöntözéssel kezdődjön. Ha ültetésük közben virágjuk, bimbójuk vagy hajtásrészük letört, ezeket maradéktalanul el kell távolítani, nehogy betegségek kiinduló helyévé váljanak. Metszésük fontos: a hosszúvá vált, elkorcsosult, alakját eltorzító részeket vissza kell vágni. Ezt azonban szükség szerint meg is kell ismételni.
Az öntözésük mindaddig nem szükséges, amíg a földjük érezhetően elég nyirkos. Amikor már öntözést igényelnek, akkor viszont bőségesen kapjanak vizet. Nagyon meleg, erősen napos nyári időben pedig szükségszerű lehet a napi kétszeri öntözés: ha lehetséges, mindig kora este, alkonyatkor vagy reggel történjen, a párolgási veszteség miatt. Hűvös borús, esős időben nem szükséges napokig megöntözni, mert a tartós nedvesség gyökérrothadáshoz vezethet.
Tápanyagpótlásuk is szükséges: hetente műtrágyaoldattal vagy folyékony műtrágyával a csomagolóanyagán feltüntetett használati utasítás szerinti töménységgel öntözzük. Ezek közül is ajánlott a nagyobb foszfortartalmú szerek használata, mert azok növeli a virágzási hajlamot. Ezen kívül beszerezhető speciális muskátli trágya is.
Vigyáznunk kell a levéltetvekkel, mert elég gyakoriak, viszont jól felismerhetőek a levelek alján vagy a hajtásokon. Miattuk az új levelek összesodorva nőnek, és világos szívásnyomokat hagynak maguk után. Az ellenük hatékony rovarölő és biológiai szerek egymást követő, többszöri használatával küzdhetők le.
Szaporításuk nyirkos homokba, szaporító tőzegbe, eldugványozással, tavasszal vagy inkább nyáron történhet. Az így kapott fiatal egyedek átteleltetése sokkal biztonságosabb, mint az idősebb egyedeké. Tavasztól pedig ismét gyönyörködhetünk bennük az ablakok, erkélyek és teraszok díszeként.

A muskátli

A mai muskátli választékból nálunk a kerti muskátli (Pelargonium zonale) a legkedveltebb és legelterjedtebb. Viszonylag alacsony termetű és csak idősebb korára válik termetessé. Elágazóan bokros növésű, levelei szórt állásúak, kerekdedek és kissé húsosak. Felületükön finoman szőrösek, molyhosak ezért rothadásra is hajlamosak. Virágzásukat egész nyáron át csodálhatjuk, ha megfelelő körülmények között van tartva. A hosszú kocsányokon kifejlődő virágzatokban nyíló virágok többnyire teltek és egyszerűek. Kedvezőtlen sajátossága a telt fajtáknak, hogy a szirmai elnyílás után nem hullnak le maguktól, hanem elbarnultan visszamaradnak, és esős időben csúnyán meg is rothadnak a száron. Az egyszerű vagy szimpla virágok viszont elnyílásuk után szinte kivétel nélkül lepergetik szirmaikat vagyis öntisztulók. A futó muskátli néven ismert (Pelargonium peltatum) csüngő levelű muskátli szára hosszú, vékony, lecsüngő, és így könnyen letörik vagy elpattan. Ezért érzékeny a szélre és a huzatra. A hosszú kocsányokon a virágok tavasztól késő őszig nyílnak szinte szakadatlanul. A muskátlik több színben is pompázhatnak pl.: fehér, piros, lilásrózsaszín, rózsaszín valamint tarkák, csíkosak és foltosak is lehetnek. A futómuskátli hosszúra nyúló hajtásai el is takarhatják a földfelszínüket. Az ilyen hajtások tömege nagyon mutatós. Minél jobban sikerül az átteleltetés ideje alatt megőrizni a hajtásállományt, annál dúsabb lesz majd a virágdíszük tavasszal. Csodálatos mutatós díszként felhasználható ablakokban, kertekben és erkélyeken.

Muskátlik téli tárolása

Ablakaink, erkélyeink gyönyörű díszét a több színben pompázó muskátlik jelentik. Átteleltetéséhez az első októberi fagyoktól egészen tavaszig, különlegesen kell tárolni.

A borostyánlevelű, ismertebb nevén futó muskátli, vékony lecsüngő hajtású. Október közepétől védett és világos helyen kell tárolni. Fontos, hogy minél kevesebbet legyenek háborgatva telelésük során. A legjobb, ha az eredeti tárolóedényükben és talajukban hagyjuk mindegyiküket. Ügyeljünk, hogy világos, de fagymentes helyre helyezzük, ahol 5-8 °C-nál nincs melegebb. Kifejezetten házi körülmények között érzik jól magukat, sötét és meleg helyre téve meg sem érik a tavaszt. Viszont az egészséges, dús hajtások jól átteleltetett töveik, igazán gazdagon színpompáznak a tavasz beköszöntével.
A közönséges kerti muskátli tövek bokrosan elágazó, pozsgásan vaskos hajtásúak. A rajtuk lévő mirigyszőrökkel dúsan borított levelek a nyári szárazságon és erős napfényen kívül, még az első kora őszi fagyokat is jól tűrik. Általában még elviselik a mínusz 1-2 fokos lehűlést is. Éppen ezért jól viselik a lakótelepi lakások világos, ám kissé hűvös lépcsőházait. Ha 10 fok körüli hőmérsékleten tároljuk, akkor havonta legalább egyszer meg kell öntözni, de nem túl sok vízzel. A pusztuló levelektől és hajtásrészektől is mindig meg kell tisztítani. A legbiztonságosabb megoldás a közönséges kerti muskátli tövek esetében, ha legkésőbb az őszi fagyok előtt, bő gyökérzettel és enyhén nyirkos földdel együtt kiemelve, megfelelő méretű cserépbe vagy faládába ültetjük. A ház kamrájában, pincében, garázsban vagy más hasonló helyiségben, enyhén nyirkos homokba vagy földbe "elvermelhetjük" a sikeres átteleltetés reményében. Így fagymentes és viszonylag száraz, de nem túl sötét helyre kerüljenek.
Legbizonytalanabb az átteleltetés, ha a növény gyökérzetéről a rátapadt földet is teljesen leszedjük. Azután papírba vagy műanyag fóliába csomagoljuk, és zsineggel jól elkötjük a gyökérnyaknál. Ilyenkor az elinduló rothadás mellett, még a kiszáradás veszélye is fenyegeti. Tavasszal viszont hiába várjuk a dús virágzatból álló tövek fejlődését.
Ezzel szemben a helyesen elteleltetett muskátlik tavaszi virulása gyönyörű látványt nyújt számunkra.

Muskátli megújítása

Az átteleltetett muskátlik télen rendszerint csak kevés fényhez jutnak, ezért tavaszra leveleik nagy részét elvesztik, a megmaradtak pedig megsárgulnak. Az időközben kifejlődött új hajtások megnyurgulnak, végeik kifehérednek, csak ritkán virágosak. A kerti vagy övös muskátlik még a szakszerű téli tárolás után is - kötegelve, gyökérzetüket papírba vagy műanyag fóliába csomagolva, fagymentes helyen tartva - teljesen élettelennek tűnnek, valósággal összeaszalódnak. Kiültetésük első lépése ezért mindig több órás vízben áztatás legyen.

Ezután egy kis kozmetikázás következzen. Elsőként éles késsel azokat a hajtásokat kell levágni a még élő részről, amelyek tönkrementek vagy pusztulásnak indultak. A nyurga, csak a csúcsukon leveles hajtásokat is legjobb a tőrészük közelében visszavágni. A fényszegénységben nőtt cérnavékony, sápadt, kis levelű hajtásokat is ajánlatos megkurtítani, az elsárgult vagy sárguló leveleket le kell szedni, és a kifejlődött virágbimbókat sem érdemes megtartani. A levelesen maradt töveket a tőrészüktől néhány centiméterre vágjuk vissza, ezzel késztethetők arra, hogy a rejtett rügyekből kihajtva újra szép bokros, formás alakúra fejlődjenek, dúsan virágozzanak. A visszavágás biztonságosabb akkor, mikor már újra hajtani kezdenek. Minél fiatalabbak a tövek, annál gazdagabban virágoznak majd visszavágásukat követően.
Sokan a borostyánlevelű, ill. a futómuskátlit a gyökérnyaktól 5-6 cm-re visszavágják, mondván; így jobban fejlődik. Mások tapasztalata szerint - a közönséges vagy kerti muskátlival szemben - a futómuskátli akkor virágzik igazán dúsan, ha az idős hajtások csaknem egészét sikerül átteleltetni. A megkurtított muskátlitöveket legjobb kivenni a tartóedényükből, hogy az abban lévő földet legalább részben ki tudjuk cserélni. A cserépben nevelteket viszont csak akkor érdemes átültetni friss földbe, ha beültetésükkor nem jó földet használtunk. Ellenkező esetben legfeljebb csak a felső - rendszerint már cserepesedett, zöld mohokkal ellepett - földrétegüket elegendő lehántani, és helyébe friss, tápdús földet vagy földszerűvé érett trágyát teríteni.
A megújítással egyidejűleg elvégezhető bujtás a legbiztonságosabb szaporítási mód. Legegyszerűbb a nagyon hosszúra nyúlt rugalmas hajtások lehajlítása közvetlenül a cserépben. A szakszerűen feltöltött cserépbe előbb vízgyűjtő sóderréteget öntsünk, majd erre enyhén nyirkos, tőzeges földet terítsünk. A cserép egyharmad mélységéig lebujtatott hajtásról a felesleges leveleket, a levélnyél tövében lévő pálhalevelekkel együtt távolítsuk el, nehogy rothadást idézzenek elő. A hajtás csúcsának szabadon kell maradnia. A hajtásképződés megindulása és annak gyorsasága elsősorban a hőmérsékleti viszonyoktól függ. A bújtatással létrehozott új növény önállósító hajtáslevágásával meg kell várni a jó gyökeresedést.
A borostyánlevelű, illetve a futó muskátli levágott zömök, egészséges hajtásdarabjai is meggyökereztethetők. A hosszabb hajtásokat csúcsuktól legfeljebb kis arasznyi hosszúra hagyjuk, ezek még fel is darabolhatók két-három ízes részre. Egy napos fonnyadás után dugványozzuk el, esetleg egyszerűen csak állítsuk tiszta csapvízbe, ahol három-négy hét alatt meggyökeresedik, feltéve, hogy nincs túl hűvös vagy fényszegény helyen. 
A futómuskátli dugványok áttört falú, rácsos kis műanyag cserépben gyökeresednek igazán jól. Ezt rostos tőzeg és homok egyenlő arányú keverékével, vagy kevés homokkal kevert, nem trágyás kerti földdel célszerű feltölteni. A meggyökeresedett dugványok a rácscseréppel együtt kerülhetnek két mérettel nagyobb cserépbe, megfelelő földkeverékbe. A házi készítésű muskátliföld legjobb kiindulási alapja a fekete tőzeg és a jó kerti föld egyenlő arányú keveréke. Ehhez lazítóként egy tized arányban homok vagy perlit keverhető, és literenként fél deka tartós hatású műtrágya is kerüljön bele, jól elkeverve. A túlzott savasság Futorral, vagyis takarmánymésszel, literenként két-három grammnyi bekeverésével ellensúlyozható, a túl sok mész pedig savanyú kémhatású rostos tőzeggel (amilyen pl. kertészeti hansági tőzeg).
A megújított muskátli tövek minél világosabb, de ne erősen tűző napos, meleg helyre kerüljenek. A fokozatosan melegedő időjárásban egyre bőségesebb szellőzést kapjanak; legjobb közvetlenül az ablak előtt vagy az ablakközben elhelyezni őket. A déli erős naptól árnyékolással védjük őket. Ha földjük kiszáradna, langyos vízzel addig öntözzük, amíg teljesen át nem nyirkosodik. Öntözésnél a levelek lehetőleg maradjanak szárazon, a levelekre kerülő víz ugyanis pusztulást idézhet elő, akárcsak a cserépben meggyűlt víz is.
A sárguló leveleket szedjük le, különben ezek is további fertőzések kiindulóhelyei lehetnek. A kifejlődő virágbimbók legalább egy részét is a legjobb még kezdetekben kitörni. A virágok ebben a stádiumban ugyanis csak a kívánatos növekedést gyengítenék a tápanyagelvonásukkal. Amikor az idő melegebbre fordul, nyugodtan kirakhatjuk az előkezelt muskátlis töveket a szabadba. Először csak nappalra, majd a melegedés erősödésével már éjszakára is kint hagyhatjuk a virágosládákat. Ha végleges helyére került, őszig kertünk díszévé válik.
A tartóedény kiválasztásakor nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a muskátlik nem kedvelik az edényben megrekedt ún. pangó vizet. Ezért a legfontosabb, hogy az edény alján legyen egy kifolyónyílás, ahol a felesleges öntözővíz távozhat. Ha műanyag ládákat választunk nekik, inkább a szélesebb, 20 cm-est javasoljuk. Ennek oka, hogy ha a ládába több virágföld kerül, így jobban táplálja a gyökereket, valamint védi a növényt a túlzott felhevüléstől is nagy nyári melegek idején. A kiválasztott tárolóedény színe és formája önkényesen választható, a kiselejtezett talicskától a fa dézsán át egészen a régi vasalókig. Egyetlen tényezőre kell csak odafigyelni: a tárolóedény ne legyen a növényre ártalmas bevonatú: pl. réz, ón, cink stb.
Gondoljunk a stabilitásra is: ha a muskátli terebélyesedik, egy erősebb széllökés könnyedén felboríthatja a gyenge lábakon álló kaspónkat. Ha virágosládáinkat az erkélykorlátra szeretnénk elhelyezni, legjobb megoldásnak az állítható virágláda-konzolokat tudjuk javasolni. Az újonnan használatbavételre kerülő cserepeket még a beleültetés előtt vízbe kell állítani addig, amíg légbuborékok már nem szállnak fel a vízből. Ezzel eltávolíthatók az esetleges gázalakú és pórusokban megragadt szennyezőanyagok, valamint megakadályozzuk, hogy a száraz agyagcserép vízszívó hatása értékes nedvességet vonjon el a muskátli tövektől. Régi cserép felhasználásánál szintén legyünk körültekintőek: mindenképp bő, tiszta vízzel öblítsük ki. Ha csak a lehetősége is fennáll, hogy előzőleg beteg növény lehetett benne - pajzstetűvel fertőzött -, ne felejtsük el kifertőtleníteni (mondjuk hypóval), majd ezt is alaposan kiöblíteni.
A helyválasztás legfőbb szempontja, hogy a muskátlik szubtrópusi származásuk miatt sok napfényt és meleget igényelnek. Lakásunkban a legjobb hely számára a déli fekvésű ablak vagy erkély. Levelei jól bírják a szikrázó napsütést, ám gyökerei a nagy hőségre kifejezetten érzékenyek. Ennek orvoslására a ládának legalább a napos falát fa vagy hungarocell-lemezzel burkoljuk be, a földfelszín kéregborításával pedig megakadályozhatjuk a virágföld idő előtti kiszáradását.
Nagyon fontos, hogy megfelelő típusú virágföldet válasszunk a muskátliknak: leginkább a gazdag humusztartalmú, 1/3 részben agyagot is tartalmazó, finom morzsás szerkezetű földet kedvelik. Azért szükséges agyagos talajba ültetni, mert ez jobban megköti a tápanyagot, valamint a vizet is jobban raktározza. Az ideális földkémhatás 7,0-7,2 Ph közötti. Ha már használt virágföldet szeretnénk újrahasznosítani, minden 10 liter virágföldhöz legfeljebb 70 gramm mennyiségű érett szerves trágya hozzákeverése szükséges. Ajánlott fajták a Terra-Vita, a Szuperkomposzt vagy szárított istállótrágya készítmények egyike.
Amíg a virág fiatal, legalább 6 hétig fontos, hogy megfelelő mennyiségben kapjon nitrogénes szerves trágyát: ez segíti a szár és a levél növekedését. A virágok növekedését ezután foszfortartalmú teljes trágyával serkenthetjük, pl. Vitaflorával vagy Muskátli-táppal. Szerves trágyapótlók lehetnek műtrágyák is, mint például az Osmocote készítménycsalád. Ezek nagy tápanyagkészlete víz vagy hő hatására válik fokozatosan felvehetővé. Ennek ajánlott mennyisége tövenként egy evőkanálnyi, vagy egy 80 cm-es ládára számítva 5-6 ugyanekkora adag.
A virágok cserépbe ültetésekor fontos a vízelvezetés biztosítása. A láda aljára célszerű agyaggranulátumot vagy cserépdarabokat helyezni, mert így biztos, hogy nem tömítődik el a láda alján lévő lyuk. Erre kerülhet egy felmosórongy-szerű textildarab, ami megakadályozza, hogy a virágföld összekeveredjen az alulra elhelyezett réteggel, valamint hogy segítse a felesleges víz lefolyását. A földet mindig nyirkosan rakjuk a cserépbe, legfeljebb enyhén tömítve. A beültetésre kerülő földlabdát az áthelyezés előtt jól locsoljuk meg, mert a kiszáradt tő csak nehezen tud az új környezetbe illeszkedni. Oda kell figyelni, nehogy megsérüljenek a muskátli hajszálgyökerei: átültetéskor nem szabad eltávolítani a fiatalkori (már benőtt) rácsos cserepet. Az új cserépbe helyezvén ügyeljünk arra, hogy se mélyebbre, se magasabbra ne kerüljön, mint előző tartójában volt. A legfelső, elhasználódott földréteget óvatosan, a felszíni gyökerek megsértése nélkül cserélhetjük le.
Egy folyóméteren belül ötnél több tövet ne ültessünk. Függőtartóba (25 centiméteresbe) max. 3 tő futó- vagy félfutómuskátli szükséges. Ha más növényekkel akarjuk összeültetni, fokozottan érvényes a túl sűrű ültetés tiltása. Társai lehetnek: futó-csüngő petúnia, vasvirág és lobélia.

Fontos!

• Futómuskátlikat látványosságuk fokozása érdekében kissé ferdén, előredöntve kell ültetni,
• Az ültetés közben esetleg letört leveleket, virágokat mindenféleképp el kell távolítani.
• Az ültetést másnap óvatos beöntözés kövesse; hogy az esetleg megsérült hajszálgyökerek beszáradjanak, mire az öntözővízzel érintkeznek.
• Óvjuk a muskátlikat a nagy esőktől, viszontagságos időjárástól: készítsünk előtetőt, ahol szükségét érezzük.

Ezt tudta?
Régen a falusi házak ablakai roskadásig voltak muskátlival. Ennek oka nem csupán az, hogy széppé varázsolja házunkat. A muskátlinak van egy olyan speciális illata, amit a legyek (amiből a disznótartással foglalkozóknál elég sok van) nem szeretnek. Így az esztétikus virágosláda egyfajta szúnyoghálóként is viselkedik.

Cikkek eredeti változata az ezermester.hu található