Szobanövenyek ápolása

Egyéni keresés

Némely szokás kissé szokatlannak tűnhet ... 

Tudták, hogy a bromélia hamarabb kivirágzik, ha egy érett almát teszünk a virágföldre, majd a cserepet és az almát is letakarjuk egy műanyag zacskóval?Vagy arról hallottak már, hogy van néhány egészen egyszerű és olcsó módja annak, hogyan teremtsünk megfelelő páratartalmat télen szobanövények számára a fűtött szobában?Csak annyi a teendő, hogy az ablakpárkányra, a növények közé vízzel teli edényt helyezünk, például egy alátétet vagy poharat. A vízzel telt alátéttel gondoskodhatunk a megfelelő páratartalomról. 

Sorolhatnánk még nagyanyáink kincsestárából származó ötleteket a szobanövények gondozásának más területeiről is.

A fokhagyma hasznos a kártevők ellen. Akinek gyakran meggyűlik a baja a kártevőkkel, tegyen egy próbát a fokhagymával. Mindössze egy gerezdet kell a virágföldbe dugni, ez mindenfajta rovart elűz.Csak arra kell odafigyelni, mikor hajt ki a fokhagyma: ilyenkor azonnal el kell távolítani, mivel kiterjedt gyökérzetet hajt.

Létezik azonban számos egyéb módszer, mely segít megszabadulni a nemkívánatos vendégektől. Ha az erkély növényei közé levendulát ültetünk, távol tartja a levéltetveket; ha katicabogarakat teszünk a levelekre, azok a levéltetvek egész tömegeit képesek felfalni. 

A "helyes trágyázás" módszerei. A dohányosok cigarettacsikkekből (5 csikket kell egy liter vízben áztatni egy éjszakán át) olyan permetlevet állíthatnak elő, melyet egyetlen kártevő sem él túl.Ez a permetlé azonban meglehetősen mérgező, ezért érzékeny növényeknél ne alkalmazzuk. 

A rövidnappalú növények számára kellő sötétséget teremthetünk egy fekete műanyagvödör segítségével. Korábban, amikor még alig volt iparilag előállított műtrágya, nagyanyáink mindenféle házi praktikákkal tették ellenállóvá a növényeiket. 

Nem könnyű, de megoldható; a fölösleges tápsót folyó víz alatt kimoshatjuk a talajból. Ezek közül néhány még ma is alkalmazható. A kiázott teafiltereket például nem szabad eldobni, hanem tartalmát a páfrány virágföldjébe kell tenni. Ha kávézaccot tőzeggel összekeverünk, ideális virágföldet kapunk az azálea és más mocsári növény számára. Az állott ásványvizet, ami a legközelebbi vendégség után az üveg alján marad, a lefolyó helyett inkább a növényeinkre öntsük, hiszen még akkor is számos fontos ásványi sót és tápanyagot tartalmaz. 

Egyesek azt állítják, hogy a "tojásvíznek" (az a víz, melyben a tojást főztük) is van bizonyos tápanyagpótló hatása.Ez azonban vitatható. Időnként a jóból is megárt a sok. Ha a növények egyszerre túl sok tápsót kaptak, ráadásul a száraz földre, és a virágföldön már fehér, szemcsés lerakódás látható, akkor segíthet az alábbi fogás: tartsuk a cserepet folyóvíz alá és öblítsük ki a trágyát a vízzel együtt a cserép alján található lyukon keresztül. E radikális gyógymód után néhány napig óvatosan kell bánni az öntözéssel, hiszen a föld ilyenkor teljesen átnedvesedett. Egy öngyújtóval vagy égő cigarettával meggátolhatjuk a tejnedv kifolyását.

 A tőzeg megpuhítja a kemény vizet. Akinek magas mésztartalmú öntözővízzel kell megküzdenie, próbálja ki a tőzeget: egy éjszakán át lógasson egy tőzeggel teli zacskót egy kanna öntözővízbe. Ez kivonja a meszet a vízből. A tőzeges zacskókat 3-4 alkalommal is felhasználhatjuk, majd a tőzeget ki kell cserélni.A tőzeg akkor is segít, ha például nyaralás idején nincs, aki a növényeket megöntözze.Ilyen esetben a cserepeket egészen a peremig bele kell süllyeszteni egy nedves tőzeggel megtöltött kádba. Ez az "önellátó" módszer azonban csak agyagcserepek esetében működik, a műanyag cserepeknél nem.  

A tojástartó doboz ideális palántázó edény, mivel később lebomlik a földben. A vágott virág életének meghosszabbítására számos bevált ötlettel szolgálhatunk.

A tulipánok és nárciszok fehér szárvégeit mindig vissza kell vágni, mert gátolják a virág vízfelvételét.Jó megoldás, ha egy éles késsel minden szárat ferdén bemetszünk.

Aki sokáig szeretné örömét lelni a rózsákban, tekerje a szárukat papírba, és éjszakára tegye egy hűvös helyiségbe állított, vízzel teli vödörbe. Ettől még a kissé kókadt tulipánok is életre kelnek.

Ezzel szemben a napraforgók szárvégeit rövid időre merítsük forró vízbe, mielőtt a vázába tennénk őket. Óvatosan fogadjuk a tanácsokat!

Sajnos sok olyan ötlet és tanács jelenik meg időről időre az újságokban, melyeket legjobb elfelejteni.Ilyen például a következő, a muskátlik átteleltetetésére vonatkozó ötlet is: gyökerükkel felfelé függesszük fel a növényeket a pincében egy zsinórra. Nagyanyáink idejében ez bizonyára kiváló módszer volt, ma már azonban a legtöbb esetben csak elszáradt kórókat találnánk a zsinóron, mire kitavaszodik.Ennek egyszerűen az az oka, hogy régebben a ház pincéje meglehetősen nyirkos volt. Ma azonban az építkezés során mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a pince száraz legyen.

Forrás: szobanovenyek.e-lapja.net

Egyéni keresés

A hideg és főleg a fényhiány próbára teszi a szobai növényeket is. Ahhoz, hogy kellemesebbé tegyük számukra a téli időszakot, és megóvjuk kedvenc növényeinket a pusztulástól, néhány dologra most jobban oda kell figyelnünk, mint a többi évszakban.

Télen a nem túl fényigényes, szobai tartásra alkalmas növények is kevesebb fényhez jutnak, ami nem elegendő az új hajtások képződéséhez, a levélfejlesztéshez és a virágzáshoz sem. Az ennek ellenére növekedő növények vézna, sápadt és betegségre érzékeny hajtásokat, leveleket és virágokat hajtanak, melyek rendszerint a növény eredeti formáját elcsúfítják.

Ennek elkerülésére télen a növények növekedését akadályozni kell. Ezt a hőellátás szabályozásával és ritkább öntözéssel érhetjük el. Szobanövényeink alacsonyabb hőmérsékleten tartásával – ez legkevesebb 16 fokot jelent – gátolhatjuk növekedésüket. Keressünk nekik, ha tehetjük, ahol alacsonyabb a hőmérséklet (ez nem fűtetlen helyiséget jelent, mert a növény megfázhat).

Hogyan öntözzünk?

Az öntözéssel is igazodni kell a téli viszonyokhoz. Télen általában ritkábban kell öntöznünk, ám a fűtött, száraz levegőjű szobában heti egy alkalommal mindenképpen adjunk vizet a növényeknek. Télen a túlöntözéssel is elpusztíthatjuk a szobanövényeket, ezért rendszeresen ellenőrizzük a cserépföld nedvességi állapotát, és attól függően döntsük el, hogy kell-e vizet adnunk, vagy sem.

A növények növekedésének szüneteltetése, illetve lelassulása a vízigényüket is csökkenti. Annál kisebb a növények vízigénye, minél rosszabb a fényellátottságuk és minél alacsonyabb a hőmérséklet, mert a kevésbé fűtött helyiségekben a növények kevesebbet párologtatnak. A vaskos, húsos szárú és levelű fácánlevélfélék, illetve a szanzevériák és más pozsgás növények bármelyikét télen elegendő csak annyi vízzel ellátni, hogy a földjük ki ne száradjon.

A kaktuszok öntözés nélkül is átteleltethetők. A többi szobanövény földjének alsó rétege még kis időre sem száradhat ki teljesen, mert ez a legtevékenyebb gyökerek pusztulását idézheti elő. A túlöntözéstől ugyancsak óvakodnunk kell.

Mivel az éjszakai kisebb-nagyobb lehűlések ebben az időszakban elkerülhetetlenek, a szükséges öntözésre lehetőleg délelőtt kerüljön sor. A növények föld feletti részére minél kevesebb vizet juttassunk, hogy estére minél teljesebben elpárologjon, mert ez foltosodást idézhet elő. A frissen öntözött növények érzékenyebbek a lehűlésre, illetve az ebből eredő gyökérkárosodásra.

Az

öntözővíz

hőmérséklete legyen közel azonos annak helyiségnek a hőmérsékletével, ahol a növény található. A csapból kifolyó vizet legalább néhány óráig hagyjuk állni, hogy felvegye a kellő hőmérsékletet, így a klórtól is mentesül, ami ugyancsak károsítja a növényeket. Az öntözéshez használt vízet lágyíthatjuk pár csepp citromlével is. Permetezéshez jobb, ha előzőleg felforralt majd lehűtött vizet használunk.

A

szellőztetések

alkalmával növényeinket ne érje a beáramló külső hideg levegő, a huzatot is kerülni kell. Mindig a legtávolabbi ablakot nyissuk ki. A szellőztetéssel érdemes megvárni a déli órákat, mert eddigre némileg enyhül az idő. A szellőztetés mindig előzze meg az öntözést. Hátrányos az is, hogy kívülről hideg, belülről pedig meleg levegő áramlik az ablakközbe elhelyezett növényekre, és a gyökerek különösen érzékenyek a hőingadozásra. Csak a virágjukkal díszítő és éppen viruló, valamint a különösen fénykedvelő kaktuszok és más pozsgás növények tartásához ajánlható télidőben az ablakköz, ha a hőmérséklete nem csökken a fagypont alá. Mindegyik növény tartóedénye lehetőleg az ablakrések felett legyen.

Párásítás

A szobai dísznövények a száraz levegőtől is szenvednek. Télen használjunk párologtatót, vagy helyezzünk a fűtőtestre vízzel telt edényt. Az sem baj, ha a szobában szárítjuk a ruhákat, amelyek szintén párásítják a levegőt. Ezzel nemcsak szobanövényeinknek, hanem magunknak is jót teszünk. A virágcserepek alá helyezzünk a szokásosnál nagyobb alátétet, amelyet mindig töltsünk fel vízzel. Ebből a növény az igényeinek megfelelően veheti fel a nedvességet, és környezetében is páradúsabb lesz a levegő.

Folyami kaviccsal, vagy agyag-granulátummal töltsünk meg egy nagy tálat, és cserepestől helyezzük el benne a növényeket és időnként permetezzük őket.

A

tápanyag

adagolás tápoldatozással oldható meg leginkább, de csak az éppen ekkor növekedésben lévő növények esetében, vagy a tápanyaghiány orvoslására, melynek tünete lehet a levélszín halványulás. Ajánlatos télre csökkenteni a tápoldat töménységét és a pótlás gyakoriságát.

El kell kerülni a téli időszakban sem kizárható

kórokozó

vagy kártevő fertőzéseket is, ezért fontos folyamatosan figyelemmel kísérni növényeink egészségi állapotát. Gyakrabban fertőződhetnek a szükségesnél melegebb helyen és egyben fényszegény körülmények között telelő növények. Ha bármelyik kórokozó vagy kártevő már annyira elszaporodna, hogy védekezni kell ellene, ehhez lehetőleg por alakban alkalmazható védőszert használjunk, ugyanis a permetezéssel tartósan visszamaradó vízből túl sok kerülne a növényekre, ami szintén károsíthat.