Sarjnövény
Indáik végén sarjnövényeket nevelnek, és ezek levágásával és elültetésével szaporíthatók: csokrosinda, indás kőtörőfű, tyúkanyó.
Sarjak
Az anyanövények körül fejlesztett hajtásokat, – broméliák, kaktuszok – fiókhagymákat, - amarillis - kell leválasztani és elültetni.
Tőosztás
Az átültetés során az anyanövényt két, vagy többfele osztjuk, és így ültetjük el. Így szaporíthatók: csokrosinda, palka, nyíigyökér, fokföldi ibolya.
Dugványozás
Vízben, vagy ültetőközegben meggyökereztetjük a hajtásdarabokat. Tavasz és nyár a legalkalmasabb időpont a dugványok készítésére és elültetésére. A virágüzletekben kapható gyökereztető hormont a növények nagyon meghálálják. A levágott részek földbe kerülő részét kell a hormonba mártani, és úgy elültetni.
Levéldugványozás
Az éles késsel levágott levelet levélnyéllel együtt levágjuk, gyökereztetőszerbe mártjuk, és kissé ferdén elültetjük. Így szaporítható a fokföldi ibolya, törpebors, begónia.
Szárdugvány
Ha felkopaszodott egyik növényünk szára, készíthetünk belőle dugványt. 6-8 cm-es darabokra vágva, rügyekkel felfele ültetőközegbe állítjuk. Ilyen ültetőközeg lehet a tőzeg és homok keveréke. Ez egyrészt tartja a nedvességet, de a felesleget könnyen átengedi. A dugványokat csak nagyon óvatosan öntözzük, mert könnyen berothadnak, és biztosítsunk párás környezetet, félárnyékos helyet. Ideális gyökereztetési hőmérséklet 18 oC.
Így szaporíthatók: bunkóliliom, Darcaena, Diffenbachia, Monstera.
Meglepő, hogy mennyien vannak, akik maguk festik ki a lakásukat, vagy megtermelik a család zöldségszükségletét, mégis visszariadnak kedvenc növényük otthoni szaporításától. Pedig a szobanövények többsége otthoni körülmények között is remekül szaporítható.
Munkák megkönnyítésének erdekében manapság sokféle segédeszköz áll a rendelkezésünkre
Az otthoni szaporítás mellett több érvet is felsorolhatunk.
1., Pénz kiadása nélkül juthatunk több növényhez.
2., Az elöregedett példányokat új egyedekkel válthatjuk fel.
3.,Saját magunk által szaporított növényt ajándékozhatunk barátainknak.
A következőkben felsoroljuk a növényszaporítási módokat.
Sarjnövények:
Némelyik növény ostorindáinak végén apró sarjnövényeket hoz ( pl:Chlorophytum,Saxifraga...) vagy a kifejlett leveleken (pl:Asplenium,Tolmiea...). Szaporításuk könnyű. A sarjnövényt rögzítsük nedves szaporítóközeghez Amikor meggyökeresedett le kell vágni az anyanövényről. Amennyiben a kis növény már eleve gyökeres, távolítsuk el az anyanövényről és gyökeres dugványként neveljük tovább.
Sarjak:
Egyes fajoknál a kifejlett egyedek könnyen leválasztható hajtásokat (pl:kaktuszok,broméliafélék,szukkulensek) hoznak. Mások (pl:Hippeastrum) pedig az anyahagymagumó mellett apró fiókhagymákat növesztenek. A tősarjakat az anyanövényhez minnél közelebb kell levágni, lehetőleg úgy, hogy a lehető legtöbb gyökér megmaradjon. a sarjakat ültessük megfelelő szaporítóközegbe és dugványként neveljük tovább.
A fiókhagymákat kiültethetjük a kertbe és ezek általában 1-2 éven belül kivirágoznak.
Tőosztás:
Számos szobanövény a növekedése során több hajtást vagy tőlevélrózsát hoz. Ezeket könnyen szétválaszthatjuk gyökeres részekre.
Tavasszal vagy kora nyáron vegyük ki a növényt a cserépből, és válasszuk le róla egy vagy több részt. A laválasztott növényi részt ültessük be a megfelelő földkeverékbe. A hajtásfejlődés megindulásáig csak mérsékelten kell öntözni.
Bujtás:
a legtöbb kúszó-és csöngőnövénynek hosszú, hajlékony szára van, amit bujtással szaporíthatunk. Ennek a szaporítási módnak a hátránya, hogy a gyökeresedés nagyon időigényes folyamat.
Egy gyorsan növő szárat tavasszal vagy kora nyáron rögzítsünk a szaporítóközeghez, amelyet egy másik kissebb cserépbe töltünk, a szárat rögzíthetjük U alakban meghajtott dróttal vagy hajtűvel. Ha a szár alsó részét egy kicsit bevágjuk, meggyorsíthatjuk a gyökeresedést. A növény meggyökeresedését a friss hajtás megjelenése jelzi. Ekkor már a szárat levághatjuk az anyanövényről. Egyszerre több szárat is bujtathatunk..
Légbujtás:
A Diffenbachiahoz, Dracaenahoz,Ficus elasticahoz vagy Monsterahoz hasonlo vastag szárú növények hosszúra nyúlnak, és az alsó leveleiket elveszítve felkopaszodnak, ezzel a mósszerrel új, teljes levélzetű egyedeket hozhatunk létre.
A növény szárára az egészséges levéltől kb. 8-10 cm-el lejjebb egy kis fóliazsákocskát erősítünk fel, amibe tőzegmohát helyezünk. A növény száráról a kérget a moharéteg felett kb 1 cm-es részen lehánjuk, és ezt a részt bekenjük gyökereztetőszerrel. A fóliát dróttal rögzíthetjük. Néhány hónap elteltével gyökerek jelennek meg a fóliaszákban. Az alsó drótkötés alatt vágjuk el a szárat, vegyük le a fóliát , és ültessük el a növényt. A régi növény pedig, ha a földjét nedvesen tartjuk, új hajtásokat fog hozni. .
Hajtásdugvány:
Általános szabály, hogy szaporításra a tavasz vagy a kora nyár a legalkalmasabb. Borotvapengével vagy éles késsel egy szárcsomó alatt egyenesen vágjuk le az anyanövényről a dugványt. A hajtásdugvány hossza általában 7-15 cm, ami függ az anyanövény méretétől. A dugvány alsó harmadáról vágjuk le a leveleket. A metszési területet kb. 1 cm mélyre mártsuk be gyökereztetőszerbe. Majd a dugványt tűzzűk le a már előkészített földkeverékbe.
A cserjéknél ajánlatosabb kalapácsos dugványt készíteni. A kiválasztott oldalhajtást úgy vágjuk le az anynövényről, hogy abból egy kis kéregdarabot is kivágunk. A metszési felületet kb.2,5 cm-nyire merítsük a gyökereztetőszerbe.
